Liszt:

Gabonából (búzából, kukoricából, rozsból, rizsből, árpából) készült őrlemény, a kenyérkészítés alapanyaga. A leggyakrabban használt liszt a búzaliszt. Különböző típusai, de két fő fajtája létezik: finomított liszt és a teljes kiőrlésű liszt. Az előbbi csak a magbelet, míg az utóbbi a maghéjat és a csírakezdeményt is tartalmazza. A teljes kiőrlésű liszt rostokban és vitaminokban gazdag.

Szójaszósz:

A távol-keleti és délkelet-ázsiai konyha elmaradhatatlan hozzávalója, erjesztett szójababból készülő fűszeres, híg mártás. Kínából ered, megjelenése a 6. századra datálható. A Kínában használt szójaszósz sűrűbb, míg a japán változata valamivel hígabb és sötétebb színű. Ezen kívül különbséget kell tenni a főzéshez használt és az asztali szójaszósz között is: előbbi kevésbé sós és töményebb, utóbbit gyakran só helyett is használják. Magas sótartalma miatt nem kell hűtőben tárolni!

Tejfől:

Fehér színű, kellemesen aromás, savanyú ízű tejtermék, melyet homogénezett tejből készítenek, baktériumkultúrával történő savanyítással. Régen úgy készítették a tejfölt, hogy a friss, házi tejet állni hagyták (megalvasztották), majd lefölözték. Innen a név eredete: tej-föl. Zsírtartalma változó, 10-20 % közötti. A magyar konyhában különösen fontos szerepet tölt be a tejföl: főzelékekbe, levesekbe, mártásokba keverjük és önmagában is szívesen fogyasztjuk.

Élesztő: 

Az élesztő élő mikroorganizmus, mely folyadékkal érintkezve aktiválódik, és gázokká alakítja a hozzáadott cukrot és a lisztben lévő természetes cukrokat is. A kelesztés alatt a keletkező gázok hatására emelkedik fel a tészta. Ahhoz, hogy az élesztő kívánt hatását kifejtse, optimális körülményeket kell biztosítani: a folyadék ne legyen túl meleg (ez esetben az élesztőgombák elpusztulnak), se túl hideg (ekkor lelassul a kelesztés folyamata). Az optimális hőmérséklet 36 ºC. Kétféle formában vehetünk élesztőt: frissen és szárítottan.

Marhahús:

A legkedveltebb vörös hús. Részei: bélszín (vesepecsenye), comb, lapocka, első-, és hátsólábszár, tarja, nyak, rostélyos, csontos hátszín, puha hátszín, oldalas és a szegy. A marhahús része egyben azt is behatárolja, hogy milyen típusú étel készíthető belőle: hirtelensütésre a bélszín alkalmas, míg a fehérpecsenye, hátszín és marhacomb leginkább párolva és sütve fogyasztható. A marhahús tápértéke aszerint változik, hogy mennyi zsírt tartalmaz az adott hússzelet. Ugyanakkor vasban rendkívül gazdag. A minősége pedig nagymértékben függ az állat fajtájától, táplálásától, valamint az alkalmazott bontási és vágási technikától.

Leveles tészta: 

A tészta mélyhűtött, illetve készre nyújtott és sütőpapírral feltekert változatban is kapható, amelyet csak tölteni kell és már süthető is. Készíthetünk belőle húsos, zöldséges, halas lepényeket, falatokat, felhasználhatjuk ételek “beborítására”, dekorációs célokra is ideális, kiválóan alkalmas édes és sós sütemények készítésére egyaránt.
Összetevői: citromlésűrítmény, liszt, növényi zsírok, olajok, etilalkohol, só, ivóvíz. A leveles tésztát magas hőfokon ( 220 fok) kell sütni.

Csirke:

A csirke értékes fehérhús, népszerűségét egyrészt annak köszönheti, hogy rövid idő alatt elkészíthető, másrészt, hogy olcsó. Az emberi szervezet fontos fehérjeforrása, illetve B-vitamin tartalma sem másodlagos. Elkészítési módjának csak a fantázia szab határt: grillezhetjük, süthetjük, párolhatjuk, főzhetjük a csirkehúst, egészben, vagy darabokban. Kínálhatunk mellé zöldséget, tésztát, gyümölcsöt. Vásárláskor a halványrózsaszín, kissé puha húsú csirkét keressük.

Fehérborecet: 

Világos színű, enyhén csípős ízű ecet, melyet fehérborból készítenek. Hollandi mártáshoz, vinaigrettekhez, levesekhez, ragukhoz használatos. Konyhaszekrényben, szobahőmérsékleten tárolandó.

Vörösborecet: 

Vörösborból készített, barnás-vöröses színű, enyhén kesernyés ízű ecet. Érlelési ideje hosszabb, mint a fehérboreceté. Számos jótékony hatással bír a vörösborecet: antioxidánsokban gazdag, de nátriumban, zsírban és koleszterinben szegény. Évszázadokon keresztül univerzális gyógyszerként volt használatos. Jól illik a zöldekhez, gyümölcsökhöz, tésztákhoz. Sóhelyettesítőként is bevethető. Konyhaszekrényben, szobahőmérsékleten tárolandó.

Kókuszzsír: 

A kókuszzsírból/olajból két tipust használhatunk az egészségünk védelmében:

• Szűrt kókuszzsír (inodore): Szagtalan íztelen magas laurinsav tartalmú termék (43,2%) kiváló sütéshez (fritőz), főzéshez  és bármilyen étel pl. magyar, készítéséhez a semleges íze miatt. A kókuszzsírt gőzőléssel 110 foknál távolítják el a koprából, vegyileg nem kezelt, emiatt a különleges tulajdonságait megőrzi. Egyszerűen csak használja sütéshez, főzéshez.

• Szűz kókuszzsír VCO (virgin, extra virgin): Kellemes kókusz illatú és aromájú magas laurinsav tartalmú termék (43,2/). Kiváló főzéshez, pároláshoz és külső bőr haj kezeléshez. A kókuszzsírt 55 fokon nyerik ki a kókusz húsból speciális módon.

Túró: 

Fehér színű, enyhén savanykás ízű, magas víztartalmú tejtermék. Tulajdonképpen friss sajt. Alapanyag tekintetében a túró készülhet tehén-, illetve juhtejből, zsírtartalma szerint pedig lehet sovány, félzsíros vagy zsíros. A juhtúró sósabb, pikánsabb ízű és zsírosabb, mint a tehéntúró. A sajtokhoz hasonlóan a túró is értékes fehérje-, és kalciumforrás. Néhány ország kivételével szinte csak a magyar konyha használja a túrót. Németországban egészen más a túró mint hazánkban.

Tejszín, főzőtejszín: 

A kihűlt tej tetejéről lefölözött zsírréteg a tejszín, így magas, 20-25 %-os a zsírtartalma. A tejszín két megjelenési formája, a főzőtejszín és a habtejszín, közötti különbség az előállításukból adódik: a főzőtejszín jól bírja a hevítést, míg a habtejszín fehérjéi 60 ºC-on kicsapódnak. A főzőtejszínt mártások, szószok készítéséhez, krémlevesek, főzelékek dúsítására használjuk, a habtejszínt pedig édességek és a tejszínhab készítéséhez.

Margarin: 

Növényi olajból (általában repceolaj, napraforgóolaj, szójaolaj, pálmaolaj és pálmamag olaj felhasználásával), A és D vitamin, só, és némi tej hozzáadásával készült termék. Az 1870-es években került először kereskedelmi forgalomba, egy holland vállalat által. A margarin zsírtartalma 80-90 % közötti, sokan sütéshez használják sertészsír és vaj helyett. Én a vajat és az oliva olajat részesítem előnyben.

Zselatin: 

Állati csontból, porcból kinyert színtelen, szagtalan zselésítő anyag. A zselatin por és lap formában kerül forgalomba. A lapzselatin felhasználása: ha melege folyadékba kerül, rögtön beletehetjük a lapokat és addig keverjük, míg fel nem oldódik, ha hideg folyadékhoz szeretnénk adni, először tegyük hideg vízbe, amíg megpuhul, majd csavarjuk ki és kevés forró vízbe téve, kevergetve oldjuk fel, csak ezután kerül a hideg folyadékba. A porzselatint mindig a (hideg vagy meleg) folyadék tetejére szórjuk egyenletesen, ne kevergessük, várjunk, míg kissé megköt, csak aztán keverhetjük, amíg fel nem oldódik teljesen.